Körülbelül egy évtizeddel ezelőtt az Egyesült Királyság földgázellátásának jelentős része az Északi-tengeren található saját tartalékaiból származott. A századfordulót követően a nagyjából 1,2 milliós gigawatt/óra csúcstermelés óta egyre csak csökkent a kitermelés, sőt azóta kevesebb, mint a felére esett vissza.

Az Egyesült Királyság fosszilis tüzelőanyaagáról itt olvashat bővebben! Az északi tengeri földgáz készletek egyre inkább fogynak, ennek eredményeképp egyre többen kell külföldről importálni, így az Egyesült Királyság is kapcsolatba került az ingatag nemzetközi gázpiaccal. Az első számú importőrnek Norvégia számít mennyiségi szempontból, ugyanis megközelítőleg 25 és fél milliárd köbmétert értékesítenek a szigetország lakóinak. Ez összességében körülbelül 43 milliárd köbméter termelést jelent. Viszont azzal is érdemes tisztában lenni, hogy míg a termelésük évente körülbelül öt százalékkal csökken, addig egy százalékkal többet exportálnak évente.  Ez azt jelenti, hogy Norvégia készletei is kifogyóban vannak. A britek számára a norvég gáz azért is előnyös, mert lényegesen olcsóbb, mint a távolabbi országok importja.

A második legnagyobb gáz exportőrje az Egyesült Királyságnak Katar, ahonnan szintén körülbelül 25 milliárd köbméter gáz származik, azonban ez jóval többe kerül a briteknek, mint a Norvégiából származó gáz. Elsősorban ebből a két országból származik a gáz. Más országokból is importálnak még, de az előbb említett két országhoz képest a többi országból származó gáz mennyisége gyakorlatilag elhanyagolható. Katar ráadásul nem csak az Egyesült Királyságnak exportál, ugyanis a világ legnagyobb földgáz exportőrjének számít. Ha a britek elsőszámú gáz exportőrévé lépnek elő, akkor a brit lakosság komoly gáz ár növekedésre számíthat.